Az otthon, az otthonosság érzete mindig nagyon fontos volt számomra. Sokfelé jártam a világban, de nem volt az a szállodai szoba, kölcsönkapott vagy kibérelt lakás, amit azonnal át ne rendeztem volna, hogy még lakályosabbá tegyem. Olykor a legkisebb változtatás is csodákra volt képes, máskor az egész berendezés áttologatására volt szükség.
Nincsen ez másként állandó lakhelyünk esetében sem. Egy otthon berendezése elsősorban a lakók személyiségéhez, igényeihez és életviteléhez igazodik, ugyanakkor a ház stílusától sem független. Tapasztalatból tudom – éltem budai villában, belvárosi bérházban, kertes családi házban, a ’70-es évek kockaházaiban, vagy a ’30-as években épült társasházban – a különböző hangulatú és stílusú lakóházak eltérő adottságokkal, előnyökkel/hátrányokkal rendelkeznek. Kihívás és izgalmas feladat a lakók szempontjait figyelembe véve kialakítani és berendezni a megfelelő élettereket. Egy lakás, szoba vagy konyha berendezésekor a kényelem, az adott funkciónak megfelelő praktikus elrendezés, és a harmonikus, szép összhatás a célom. Ebben nagy segítségemre szolgál eredeti szakmám, a művészettörténet.
A lakóterek kialakítását, egymáshoz kapcsolását és berendezését nemcsak Magyarországon tanulmányoztam. Évekig éltem Japánban és Portugáliában, hónapokat töltöttem Indiában és Angliában - így a keleti és a nyugati lakberendezési és belsőépítészeti hagyományokat egyaránt megismertem. Évek óta foglalkozom nomád szőnyegekkel, a nyugati térszemlélet merevebb elrelndezését a kelet inspirálta színekkel, textilekkel és kiegészítőkkel oldom fel.